Nyári tábor 2024, Nagyvázsony

Hagyományainkhoz hűen, így 2024 –ben is megszerveztük a nyári táborunkat, melynek a nagyvázsonyi Római Katolikus Plébánia közösségi tere adott otthont. A helyszín már nem volt ismeretlen számunkra, hiszen 2017 –ben már jártunk itt.

Az ismert helyszín, és a - számunkra - még felfedezésre váró Kab-hegy – Úrkút térsége adta az ötletet, hogy újra Nagyvázsonyt válasszuk az alaptáborunk helyszínéül. Az említett vidék egykoron a Nagyvázsonyi Uradalomhoz tartozott, ráadásul rengeteg természeti csodával is rendelkezik így azt gondoltuk, nem lesz nehéz dolgunk könnyen teljesíthető, élményekben gazdag programokat tervezni.

Az utóbbi években sajnos az időjárás rendre megtréfált bennünket, ezért különösen nagy öröm volt számunkra, hogy a tábor hetében tartós, 36 fok körüli nappali hőmérsékletek uralkodtak, és éjszaka sem hűlt le a levegő, így a sátorban sem kellett fáznia senkinek.

Aki szervezett már tábort, az tisztában van vele, hogy az unatkozó gyereknél rosszabb nincs, ezért úgy kellett megterveznünk a hetet, hogy erre nagyon kevés esélyük legyen:

-        A hétfő napot egy kicsit elnyújtottuk, hiszen miután elbringáztunk Nagyvázsonyba, és felépítettük a tábort, még aznap délután vetélkedő, és éjszakai, játékos „bátorságpróba” várt a csapatra úgymond bemelegítésként a másnapi gyalogtúrára.

-         Kedden gyalogos túrára indultak a gyerekekből, és néhány „ támogató” felnőttből álló csapatok Úrkútra.  A 16 km –es táv során a résztvevők játékos módon ismerkedhettek Úrkút, és Kab –hegy múltjával, látnivalóval.

-        Szerda a „pihenés napja” volt a Zánkai strandon. Kánikula, melegvíz… kellhet ennél még több, a csütörtöki kerékpártúra előtt? aligha!

-        Csütörtökön egy elég nehéz nap várt a csapatra, hiszen kerékpárral utaztunk az Úrkúti Őskarszthoz. A szinte végig emelkedős útszakaszt nem tette könnyebbé a nagy meleg sem, de a gyerekek nagyon ügyesek voltak, és mindenki célba ért! Az egykori külszíni fejtésű mangán bánya szépsége kárpótolt bennünket a nehézségekért, a hazafelé vezető út, meg maga volt a csoda, hiszen jobbára csak fékezni kellett a bringákat.

-        Pénteken, közkívánatra – most már hagyományosan -, ismét főzőversenyt rendeztünk a gyerekek részére. Az utolsó napon a gyerekek gondoskodtak a csapat ebédjéről, melyet a felnőttek értékeltek, illetve csak akartak, mert „zsűri” nem tudott sorrendet felállítani a gyümölcsleves, a bolognai spagetti, a tarhonyás lecsó, és a túróscsusza között, ezért négyes holtversenyben mindenki győztese volt a megmérettetésnek, különösen azok, akiknek csak enni kellett a finom ételekből. Az ebéd után következett a legrosszabb rész, táborbontás – rengeteg pakolással – és utazás haza.

Azt mondják, minden csoda három napig tart… Nekünk ez minden évben 5 nap. 5 nap együtt, közösségben, új élményekkel, emlékekkel gazdagodva! Köszönet ezért:

-        Egyesületünk önkéntes tagjainak, akik szabad idejüket áldozták a közöségért!

-        A nagyvázsonyi Római Katolikus Plébániának, hogy rendelkezésünkre bocsájtották a közösségi teret.

-        Sipos Tamásnak, és Horváth Károlynak a logisztikai és technikai támogatásért.

-        A Monostorapáti Önkormányzatnak az anyagi támogatásért.

-        A Monostorapáti Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek a technikai biztosításért.

-        A Nagycsaládosok Nyirádi Egyesületének az élelmiszer adományért.

-        A Bethlen Gábor Alapkezelő, Nemzeti Együttműködési Alap pénzügyi támogatásáért.

Találkozzunk jövőre is!